IX. Esztergomi Fotográfiai Biennálé 1994.
„Fotogram”
Megnyító: 1994. október 28. 16.00
Szilágyi Gábor: A fotogramról
A fotogram fogalmát Moholy-Nagy László és kortársai munkáiból ismerte meg a nagyközönség, sőt a fényképezők, fotó- és képzőművészek nagy része is. Ebből adódóan többféle téves hit, elképzelés alakult ki róla, illetve vele kapcsolatban. Az első: a fotogramot az 1920-as években „fedezték fel”, illetve „találta ki” Moholy-Nagy és a Bauhaus-csoport. A második: a fotogram absztrakt („elvont”) fénykép. S csupán a harmadik állítás igaz (mert lényegét érinti, sajátosságát adja), ami így hangzik: a fotogram fényképező készülék. illetve gép közreműködése nélkül készült alkotás, amelynek hordozója fényérzékeny (fotoszenzibilis) felület, és azon kapcsolatteremtés révén (a tárgyak ráhelyezésével), kontakt-másolással kialakult fénykép-típus.
Holott a valóság az, hogy az első fotogramot a fényképezés felfedezője, Joseph Nicéphore Niépce készítette 1816-ban, amikor metszeteket helyezett fényérzékeny felületre (ez esetben zsidószurokra vagy aszfaltra), s az órákig tartó kitétel után előhívott hordozó anyagon előbukkant a metszet lenyomata. Hasonlóképp, fotogramoknak tekinthetők W. H. F. Talbot, ún. fényszülte rajzai, amelyek – immár ezüst nitráttal érzékenyített felületen – különféle tárgyak lenyomatát hordozzák.
Történetileg tekintve – és ez a fotótörténész feladata egy katalógushoz írott előszóban hangsúlyozni -, a fotogram tehát, mint eredeti művészi forma, a legrégibb „műfajok” egyike a fényképezés másfélszázados történetében. Különféle változatai – a művészi alkotótevékenység határokat tágító törekvésének bizonyítékaként arra utalnak, hogy egy adott forma csak konceptuális keret, amelyet a tehetség és a kreativitás tölt meg tartalommal, s a tartalmi változás mélyen (a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt) formaváltozás is egyben. Az új fotogram-forma már nem fotogram és még fotogram egyazon (magában) létében. Példa erre a belga E. L. T. Meesens fotogram-kollázsa (1926), a német Dora Maar fotogram-fénykarca (1936), vagy Picasso fotogram-fotomontázs variációja (1936), illetve a kortárs művészet egyik, fotográfusként is elismert egyéniségének, Robert Rauschenbergnek fénymásolata (1949), ami fényérzékeny pausz-papírra készült, de nem fénymásolóval.
Az absztrakt fénykép fogalmában összegződik tehát mindazon kísérlet eredménye, amelyet a különféle alkotók más és más névvel illettek. A fotogram fogalma az 1890-es évekből származik, de Moholy-Nagy volt az, aki széles körben elterjesztette. Korábban és áltatlában a művészek saját nevüket használták fel ezeknek az eredeti műveknek megjelölésére. Coburn a vortográf, Schad a schadográf, Ray a rayogram vagy rayográf kifejezést. A „műfaj” mind a mai napig igen népszerű maradt – elég csupán Kepes György „újsütetű” fotogramjaira utalni -, és nincs is olyan, magára valamit adó fotóművész, aki ki ne próbálta volna (magát benne). A fotogram mérce volt és mérce maradt. Bizonyság rá ez a mostani kiállítás is.
Maurer Dóra képzőművész
Baranyay András képző és fotóművész
Tasnádi László fotóművész
Tímár Péter fotóművész
Török László fotóművész
Fődíj: Szűcs Tibor Kernstok Károly Alapítvány díja
Kovács Melinda MFSZ díja
Balla „Aballa” András MAOE díja
Soltész István Alkalmazott Fotográfusok Kamarájának díja
Herendi Péter Esztergom város díja
Szegedy-Maszák Zoltán A Fotóművészet című művészeti lap díja
Pásztor Gábor A Pajta Galéria díja
Nagy Tamás Esztergomi Művészek Céhe díja
Balassa Bálint Múzeum, Régi megyeháza, Esztergom
Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Szakkollégium
Esztergom Város Önkormányzata
Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzata
Magyar Fotográfiai Szaksajtó Alapítvány
Művészeti És Szabadművelődési Alapítvány
Mudrák Attila Fotográfus, Esztergomi
Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, Fődíj
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete
Magyar Fotóművészek Szövetsége
Alkalmazott Fotográfusok Kamarája
Esztergom Városa
„Fotóművészet” C. Lap
Pajta Galéria
Esztergom Művészek Céhe
Kedves Díjazott! Ha képét jobb minőségűre szeretné cserélni küldje el erre a címre: efbinfo.hu@gmail.com