Katalógus

A biennálé

Nagy örömmel és izgalommal kezdtük el az idei, a huszonharmadik pályázati kiállításunk szervezését.
Részlet a pályázati kiírásból: „A 46. éve megrendezésre kerülő EFB ez évben a KERT/ész témában
várja a pályázatokat határon innen és túl. Minden 5 évnél nem régebbi, hivatalosan nem publikált,
művészi indíttatásból készült FOTOGRÁFIÁT várunk, ami kertben, kertről készült, és valamilyen módon
beemeli az értelmezésbe a KERT és az EMBER kapcsolatát, viszonyát. Rávilágít az ember felelősségére,
felelősségvállalására vagy éppen felelőtlenségére, pusztítására. Megfogalmazza a KERT szerepét,
fontosságát a mai - egyre inkább virtuális - társadalmi folyamataink közepette. Nyilvánvaló tény,
hogy nincs kert kertész nélkül, de úgy is mondhatjuk, hogy nincsen KERT ész és intelligencia nélkül.
Amennyiben a fotográfia és a kertész szó egy mondatban szerepel, megkerülhetetlen egy név, a
magyar fotóművészet egyik legkiemelkedőbb alakja: André KERTÉSZ. Kézenfekvő tehát, hogy a
KERT tematikáját kiegészítsük KERTÉSZ tematikájával, vagyis az ő műveire való reflektálás, parafrázis,
hommage is elfogadható ezen a pályázaton.”
Már az előkészítés során nyilvánvaló volt számunkra, hogy az EFB ebben az évben csatlakozik a KERTÉSZ
130 ESZTERGOM elnevezésű programsorozathoz. Így is tisztelegve az esztergomi kötődésű világhírű
fotográfus emléke és munkássága előtt. A pályázatra beérkezett művek színvonala szerencsére méltón
mutatja, hogy a mai kortárs fotográfia él, köszöni szépen jól van, és bár mindenféle hatások érik,
megmaradt annak, ami mindig is volt és remélhetőleg lesz is: fénnyel készült képek létrehozásának
terepe. Köszönet ezért minden pályázónak, és ezúton gratulálok a kiállítóknak, kiváltképp a díjazott
művészeknek. Ezúton is köszönöm a Zsűri és minden közreműködő munkatárs és önkéntes munkáját,
valamint a támogatók és díjfelajánlók nagylelkűségét.

GÁL András fotóművész
A Biennálé művészeti vezetője

Az Esztergomi Művészek Céhe 2024-ben fotóművészeti programsorozattal ünnepli André Kertész
születésének 130. évfordulóját. A kiállítások, előadások és workshopok célja, hogy az esztergomiak
megismerkedhessenek a világhírű fotográfus Esztergomban készült fényképeivel, és bemutassuk
André Kertész hatását a kortárs fotográfiára. Tesszük mindezt azért, mert a korai esztergomi Kertész
fotográfiákon már felfedezhetők egyedi stílusjegyei és látásmódja, amelyek megkerülhetetlenné
tették őt a fotóművészet történetében. („Nem tehettünk olyat, amiben Kertész már meg ne előzött
volna minket." - Henri Cartier-Bresson)
Mindezek jegyében tavasszal és nyáron számos ismeretterjesztő előadáson vehettek részt az
érdeklődők. Július 2-án, André Kertész 130. születésnapján került sor az Országos Fotográfiai Work-
shopra az esztergomi Szent István Strandfürdőben, ahol Kertész a „Víz alatt úszó” című világhírű
képe készült 1917-ben. Ezt követően nyitottuk meg Roy Mittelman New York-i fotóművész „André
Kertész bűvöletében” című kiállítását, az alkotó Esztergomban, Párizsban és New Yorkban készült
fotográfiáiból. Augusztus 9-én nyílt meg az „Esztergomból Párizsba… (…és vissza) – André Kertész
fotográfi ái a szigetbecsei gyűjteményből” című kiállítás, ahol Kertész ’84-es esztergomi látogatása
is bemutatásra került.
Az idei, XXIII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé a „KERT/ész” tematikájával mintegy összegzi a Céh
által szervezett „KERTÉSZ 130 – ESZTERGOM” programsorozatot. A biennálé lehetőséget ad arra,
hogy a magyar fotográfusok refl ektálhassanak André Kertész műveire, így bemutatva, hogy a művész
munkássága mind a mai napig hatással van a kortárs fotográfiára.

VERECKEI András művészettörténész
Az Esztergomi Művészek Céhe titkára

 

XXIII. ESZTERGOMI FOTOGRÁFIAI BIENNÁLÉ 2024
KERT/ész

KÖSZÖNTŐ
A kert, avagy egy hermeneutikai reprodukció
"E kertek a csodáknak kertjei
S reményes árvaságnak"
Ady Endre

Leginkább a Bibliából ismert a kertek kertje: a paradicsomi kert, amely az Éden (annyi, mint ’puszta’)
kellős közepén helyezkedett el, négy folyó táplálta, egyszerre volt virágoskert és gyümölcsös, benne
regnált kezdetektől fogva (amikor még nem vált el a sötétség a világosságtól) az Úristen, később
az ő mennyei hadával, valamint az általa teremtett lényekkel, történetesen az emberpárral. Ez a kert
megadott mindent az itt létezőknek, tehát gondoskodó kert volt; az innen – parancsszegés miatt
kiutasított, végérvényesen kitiltott Ádám és Éva, de mindmáig összes leszármazottaik genetikusan
emlékeznek erre a kertre, mintaadónak tekintik egyszer s mindenkorra: minden kert – tudva-tudat-
lan – az őskert imitációja, folytatója. Folytatója abban csakúgy, hogy – neve árulkodik – elkerített
helyet jelöl, védett zugot a világban, amely másfelől akár védelmet kínálhat létrehozójának, hiszen
a paradicsomi kert isteni óvóhelyként működött: elrejtette az ember elől a Jó és a Rossz fájdalmas
dualizmusát, amikor pedig az engedetlenül fölfödte a titkot, kívülre ítélte magát: a gondok, vétkek
sivatagába; kívülre: a vér és verejték engesztelhetetlenségébe, iránytalan botladozásába. (A latin
’hortus’ és a görög ’hortosz’ az akkád ’harasu’ rokona, ahogy az arámi ’hrs’ és a szír ’hrt’ gyök, vagy
a héber ’haras’ – föloszt, szegregál jelentéssel.) Hamarosan bekövetkezett a testvériség elleni leg-
nagyobb bűntett: Ábellal együtt legyilkolta Káin a Jót, következésképpen az emberi lét a Gonosz
ágán folytatódott/folytatódik. Hasonló kezdeteket revelálnak egyéb őskönyvek és ősvallások;
védelmet csupán a Jó szférája (kertje) kínál.
Az ember megőrizte halvány reményét, valahol lehet olyan szöglete ennek a világnak, ahol legalább
átmeneti békességet talál, esetleg tartósabbat a netán általa elkertelt, mondhatni privatizált zugnál.
Persze, egyre szűkülnek/ritkulnak a földön a vadkertek, amelyek ugyan nincsenek ember által el-
határolva, nem tudatos munka hozta őket létre, de emlékeztetnek a bűnbeesés előtti csodálatos
éltető komplexumra. Az emberi kíváncsiság, a haszonlesés és az általa mind tökéletesebbé fundált
technika nemigen hagyta/hagyja titokban ezeket a még nyugodalmasnak tetsző helyeket, jószerivel
már az őserdők sem őrzik eredendő rendeltetésük evidens szépségét.
Érthető, magyarázható, egyúttal méltányolható, hogy a bibliai, a paradicsomi kert nosztalgiája
egyre inkább fölélénkül az ipari, társadalmi sivárságban, vagy éppen – Káin-ágon örökségünk – a
borzalmas háborúk gyalázatában vergődő emberben; ragaszkodása a kerthez, a kitüntetett békés
terrénumhoz. Amennyiben hermeneutikailag közelítünk a kerthez, mint jelenséghez, óhatatlanul
fölmerül a gyanúnk, hogy valami sajátos önarckép- paradigmával állunk szemben.A kertépítő, kertművelő ember kertje mindenképpen önarckép. Amikor például – az eredeti mesterségét
tekintve kertész – Balla András végig fényképezi kedvenc kertjeit, parkjait Itáliában, Franciaországban,
a giccskerteket itthon, nemcsak kertideáljáról, de érzelmi-esztétikai önvallomásáról is tudomást
szerzünk. Amikor Ady az árvaság kertjeiben bolyong, megragad kalandozó lelkével, amely magára
maradt a legvalóbb Nem-Vagy iránti kételyeivel, félelmeivel, vagy amikor József Attila kamaszos
hevülettel beszabadulna bármilyen kertbe kertészkedni: ha csalán lesz, azt se bánom – szintén ma-
gukat mutatják föl kertképzetükben. Talán ennek a korlátos és mégis szinte végtelen szabadságnak
kedvezett a jelen Biennálé kiírása; a pályázók kedvükre vallhattak viszonyukról mind a kerthez, mind
a belőle származtatott materiális, vagy éppen pszichológiai (és egyéb) megfogalmazható javakhoz.
A vélelmezett jóhoz, amit eredendően az őskert ígért. Természetesen az az őskép, ha volt is, vissza
nem állítható. Éppen a pályázati kiállítás anyaga tanúsítja, mennyire csak apró töredékeit érzékeljük,
ha egyáltalán. Nem pusztán a világ vált töredékessé, de a világ képe, vagy ahogy fölületes kapkodással
a valóság képét emlegetjük, hasonlóképpen összetöredezett: az Egész nem egész többé – nyilvánítja
ki többek mellett Ady is. Aztán hogy a „tükörcserepekből” miként rekonstruálható, vajon rekon-
struálható-e az Egész, arról – úgy tetszik – az itt fölvonultatott fényképező gárdának meglehetősen
aggályos képe van. Senki nem vitatja az ember vonzalmát a holisztikus eredethez, de kertje, kertbéli
javai a ma emberének fájdalmasan szegényebbek az elszalasztott Paradicsom emlékező képzeteinél.
(A mai szem, már nem igazán érzékeny olyasféle korábbi példákra, mint – teszem azt – Stefano da
Verona Madonna in hortulo, tehát Madonna a kiskertben című remeke.)
Apróságok, már-már jelentéktelenségek vagy használati értékükbe ragadottak, ám egyértelműen
individuálisak (naná, mondom még egyszer, önarcképek); jelentékenyen nagyobb kert-objektum-
mal nem találkozunk, nincs közpark, holott az őspélda a teljes élővilágot, hogy ne mondjam: a teljes
létezést jelképezte: az Úr által teremtett egységben. Minden mítosz tulajdonképpen a nosztalgia
terméke: az emlékezet óhatatlanul jobb korokat revelál, az idő megszépítő távlatában releváns. A
jelenség alaposabb firtatása – a hermeneutikai közeledés – valóságosabb, alkalmasint hitelesebb
képet kínál. És valami sejtelmes fenyegetettséget jelez, valami bizonytalanságot, hogy ami itt van,
meddig maradhat (maradhat-e?) sajátunk. Lám – magára mondja Ezra Pound – a paradicsomot akar-tam megírni, ám Késő korokban…
emlékezzenek rólad Orcus
Sötét virágai…

FÁBIÁN László író
Az EFB Kuratóriumának elnöke

 

 

Zsűritagok

KORNISS Péter Kossuth-díjas fotógráfus, a Zsűri elnöke
TASKOVICS Dorka Fotográfus, művésztanár
BALLA András Kertépítész, fotográfus, az EFB alapítója
SZŰCS Gábor Kert-és tájépítész mérnök
HAMARITS Zsolt Balogh Rudolf-díjas fotográfus,
a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke

Díjazottak

MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA FŐDÍJA
MÁTHÉ András

ESZTERGOM MEGYEI JOGÚ VÁROS NAGYDÍJA
GÁBOR Enikő

AZ EFB BIENNÁLÉ DÍJA
ILLÉS Barna

A NEUZER KERÉKPÁR KFT. DÍJA
DIÓSI Máté

MAGYAR FOTÓMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK DÍJA
SIMONYI Zsolt

MAGYAR ALKOTÓMŰVÉSZEK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK DÍJA
NAGY Balázs

A CAFE ANALÓG DÍJA
BOZSÓ András

A SZENT ISTVÁN STRANDFÜRDŐ DÍJA
KNYASKÓ Ágnes

Kiállítások helyszínei

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ESZTERGOMI VÁRMÚZEUMA
Esztergom, Szent István tér 1.

Pesti Vigadó Budapest, Vigadó tér 2. 2024.12.12.-2025.02.23.
Kortárs Magyar Galéria, Szabó Gyula utca 304/2 Dunaszerdahely, Szlovákia - 2025.március

Támogatók

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) által felajánlott fődíj
Esztergom Megyei Jogú Város által felajánlott nagydíj
Az Esztergomi Fotográfiai Biennálé által kiírt biennálé díj
A Neuzer Kerékpár Kft. által felajánlott díj
Magyar Fotóművészek Szövetsége által felajánlott díj
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete által felajánlott díj
A Café Analóg által felajánlott díj
A Szent István Strandfürdő díja